Legújabb újság  

A Marana Tha újság 2021. január-februári
számának tartalmából

Katona István: Isten gyermekévé fogadott…

A gyermek felismeri születése után, hogy szülei gondoskodnak róla. Nemcsak etetik, ruházzák, hanem elviszik az óvodába, haza hozzák, tanítják. A gyermek úgy érzi: a „szüleimé vagyok.” – Kamaszkorban rájön, hogy ő egy másik személyiség, független akar lenni. A maga ura akar lenni. Amikor szerelmes lesz, rájön, hogy minden gondolata, vágya a kedveséé. Felismeri, hogy a „kedvesemé vagyok”. Később elkezd dolgozni, reggeltől késő estig. Nincs egy perce se, hogy mással foglalkozzon. Rájön, hogy a „főnökömé vagyok”. Később, felnőttkorának felén rájön: „csak úgy lehetek a magamé, hogy Istené vagyok.” Ő az egyetlen, aki egységben tartja személyemet és a világ sokféle viszonylatában őrködik önazonosságom felett.

1. A megváltás nagy ajándéka

Nemcsak a teremtés miatt lettünk Istené, hanem a megváltás által is. Az ember sorsa Isten nélkül egy szakadék felé rohanó vonat (Weöres Sándor). Jézus megállította ezt a rohanó vonatot kereszthalála által. Új életet adott nekünk. De nemcsak erről van szó, hanem arról is, hogy minden pillanatban Tőle kapom az életemet. Ő a végtelen élet. Pál apostol írja: minden benne, általa és érte van. Isten az, aki fényével megvilágít minden életet. Ha nem lenne ez az életadó fény, az egész föld, minden ember egy pillanat alatt megszűnne létezni. Mi következik ebből? Ha Jézus megváltott, ha minden percemet Istentől kapom, akkor nem élhetek Isten nélkül! Az új évben az a legjobb döntés, hogy elfogadom Jézus vezetését az életemben. Őt akarom követni minden cselekedetemben.

2. Krisztushoz tartozni

Pál apostol. arról is felvilágosít, hogy Krisztus tagjai vagyunk. Nem úgy, ahogy egy sportoló az egyesületének a tagja. Isten bennünk lakik és általunk cselekszik. A keresztények nem különálló egyének, hanem valamennyien tagjai Krisztus titokzatos testének. Az emberi test tagjai bár különböznek egymástól, mégis egy célt szolgálnak. Összehangolt működésük van. Pontosan így működnek Krisztus tagjai. Minden embernek van valami meghatározott szerepe Krisztus testében. Minden keresztény emberben ugyanaz a Szentlélek működik. Ha az egyik tag szenved, szenved vele a másik is. Az egyik öröme az egésznek öröme. Bennünk épül – és mi is építjük – az a titokzatos test, amelynek feje Jézus Krisztus. Ő az, aki az egész testet összetartja. Bennünk és általunk működik az Ő megváltó működése!

3. A Szentlélek lakik bennünk…

Pál apostol megkérdezi: Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok és Isten Lelke lakik bennetek? Testünk akkor élő, ha lélek lakik bennünk. Lelkem jelen van egész testemben és élteti azt. Ez áll Krisztus titokzatos testére is. A Szentlélek lakik és működik benne.

Amikor a régi ingaóra megáll, hiába megyek oda, hogy meglendítsem, újra megáll. Nincs felhúzva, ami a mozgást biztosítaná. Ilyen az ember a Szentlélek nélkül. Ha az emberben nincs belső erő, olyan, mint a lejárt ingaóra: megáll! Ha azonban beköltözik a Szentlélek és belülről mozgatja, akkor élet és erő árad belőle. A Szentlélek bennünk lakik, de nem független tőlünk. Működni akar bennünk, de ehhez várja a mi akaratunk odaadását. Január van, egy új év áll előttünk. A természet pihen, alszanak a fák, hiányzik a madárdal. De eljön majd a május és újraéled minden. Színpompás virágok nyílnak, minden kibontakozik. Ezt teszi velünk is a Szentlélek. Ebben az új évben új erőket ad, új örömöket ad, új kibontakozáshoz segít. Ezért kell rábízni magunkat az Ő vezetésére. És így lesz áldott, boldog új esztendőnk, amit szívből kívánok minden kedves olvasónknak!

(Az írás az újság 3. oldalán olvasható.)

Dr. Molnár Gyula: Mária-jelenések az utóbbi századokban – 2. rész: Turzovka és Tre Fontane

1958 Turzovka (Szlovákia)

Turzovka a mai Szlovákia talán leglátogatottabb zarándokhelye és egyben a kegyhelyeket világszerte jellemző baráti találkozója a buzgó szlovák, magyar, lengyel, morva és német zarándokoknak.

Trianonig Thurzófalva volt a neve, a 48-as szabadságharc idején Klapka tábornok és légiói átmeneti szálláshelye volt. Nemcsak Beczkó, Pozsony, hanem Thurzófalva is őrzi Mednyánszky László, nagy magyar festőművész emlékét. Nepomuki Szent Jánosról nevezett plébániatemplomában a magyar rózsafüzér imádságok és Mária-énekek, zsolozsmák emlékélményeit őrzik a nagy multú megszentelt falak.

Földrajzilag a Jablonkai hegység déli lejtőjénél, a Vág folyóba ömlő Kysuca folyócska mellett fekszik a 3000 lélekszámú Turzovka. A franciák a Kárpátok Lourdes-jának nevezik. A látnok Lassuta Máté családos, egyszerű ember, erdőkerülő. P. Johannes Schmid passionista szerzetes „Turzovka” c. könyvében dolgozza fel a szlovák Mária-jelenést, mely a durva csehszlovák kommunizmus legkeményebb egyházüldöző éveiben erősítette az ország hívőinek máriás hitét. 1958. június 1-én, Szentháromság vasárnapján jelenik meg először az erdőkerülőnek természetfeletti fényben a lourdesi képre emlékeztetően Mária, amikor hivatalos ellenőrző útján a friss erdei virággal feldíszített szentkép előtt szokásosan térden állva imádkozik.

A jelenés ideje alatt a fára helyezett szentkép eltűnik és helyén kigöngyölődik egy világtérkép. Az erdőkerülő 7 változatban látja az emberiség jövőjét: a vizek kék, a bűn sárga és a hitből élő világ zöld színében. A legutolsó változatban uralkodóvá lesz a sárga, a bűnbe és szennybe merülő földi életünk apokaliptikus színe, és parányira zsugorodik a vallásos hitben engesztelők zöldje. – A Szűzanya tanítja meg az erdőkerülőt a rózsafüzér imádkozás gyermeki művészetére. Vezeklést kér a Szűzanya „a világkatasztrófa előtti másodpercekben.” Lassuta közlése szerint, Mária előre jelzi, ha nem tér meg a világ és nem tart bűnbánatot, az emberiség kétharmada elpusztul. A megtérés elutasításának tragédiájáról Turzovka erdőkerülő látnokának próféciája talán a legmegrendítőbb és legmegdöbbentőbb.

(Az írás folytatása az újság 4. oldalától olvasható.)

Dr. Pungur József: Új esztendőben új útra térni!

Most, amikor az újév napjával elindulunk az új esztendőbe, Isten arra kér, hogy életünket változtassuk meg. Arra int, hogy a te életed másfajta élet legyen. Járj egy más úton, a keskeny úton – Krisztusnak az útján. Ez az Isten útja, amely hazafelé vezet, amely a célhoz vezet: Istenhez.

Milyen lehet ez a más út?

–   Eddig kételkedtem, de most teljes szívvel hinni akarok.

–   Eddig félelemmel teljes volt a szívem, mert a jövő sötétnek látszott, most az Isten kezébe helyezem magamat, hogy életre-halálra cselekedjen úgy velem, ahogy akar.

–   Eddig tele volt a szívem aggódással, most bizalommal;

–   Eddig féltem mindentől, most nem félek semmitől, mert Ő jár velem, és Ő fogja az én kezemet.

–   Eddig önző voltam, és a világot csak a magam szempontjából néztem, az embereket manipuláltam a magam akarata szerint, most más leszek, szeretnék szolgálni és segíteni azoknak, akik körülöttem vannak.

(Az írás folytatása az újság 7. oldalán olvasható.)

Sebastien Desarmaux: Normális, ha valaki mindig ugyanazokat a bűnöket gyónja meg?

Néha, amikor a gyónásra gondolunk, elbátortalanodunk, mert azt gondoljuk, hogy már megvallottuk régebben ugyanezeket a bűnöket. Ha azonban ez így is lenne, mindig részesülhetünk ebben a szentségben.

Nicolas Buttet atya egy nap panaszt tett kollégájánál amiatt, hogy: „Mindig ugyanazokat a bűnöket követem el.” A pap humorosan válaszolt: „Remélem, nem akarsz újakat elkövetni!” Ez már önmagában kegyelem, amikor a helyzetünket nem súlyosbítjuk új bűnös magatartással. Mi értelme van azonban megvallani, ha mindig ugyanazokat a bűnöket követjük el?

„Pedagógiai” szentség

A bűnvallomás nem jogi aktus, ez a rendbehozás módja a Jóistennel és önmagunkkal. A megbékélés szentsége kitüntetett alkalom arra, hogy megtapasztaljuk az Atya irántunk való irgalmát. Ez a kegyelem csatornája; az isteni életről valójában a lélek sebein keresztül jutnak el hozzánk, amelyeket Isten megbocsátására mutatunk be.

Ez a szentség „pedagógiai” is – ahogy XVI. Benedek pápa mondta: „Ez lehetővé teszi számunkra, hogy Isten szívének bensőségesebb megismerésébe kezdjünk: az Irgalmasság Atyja nem fárad el a megbocsátástól.”

(Az írás folytatása az újság 8. oldalán olvasható.)

Molnár Gyula: A Mária-korszak ránk-köszöntése

A dicsőséges Mária-korszak ránk-köszöntésének eseményeit, előre kiszámítható, adott földi paraméterek segítségével prognosztizálni nem lehet, a természetfeletti világ paraméterei még az angyalok számára is ismeretlenek. A tartalmukban apokaliptikus jelenések összefüggésükben sem nyújtanak ebben a tekintetben dátumszerű támpontot (La Salette, Fatima, Garabandal, San Damiano, Turzovka, Medjugorje, Nadzsu stb.).

A szív teológiájának új iskolája és főiskolai katedrája – különösen a mögöttünk álló 200 évben! – minden Mária-jelenés. Joggal merül fel a kérdés, hogy ebből a fénnyel írt mennyei világból mit ismer és mit fogad el az emberiség? Minden fényben érkező Mária-jelenés misztikájának alapja az Istenember édesanyja és a megváltott teremtmény között folyó párbeszéd. Nem monológ, hanem dialógus, de előfordult néma jelenés is pl. Knockban, a híres írországi Mária szentélyben. A mennyei fény, maga a Világosság hitelesít, oktat, tanít, figyelmeztet – a minden kegyelmet közvetítő társmegváltó által kiválasztott misztikusokon keresztül a gőggel, az Isten elleni lázadással, a hitetlenséggel beárnyékolt mindennapi életünkben.

 (Az írás folytatása az újság 9. oldalán olvasható.)

Cseh Anikó: Hogyan tudok értelmet adni az életemnek? (II/2. rész)

Az értelem a kapcsolatokban bontakozik ki. A kapcsolatok által válik teljessé.

Szentháromság kapcsolatát szemlélve elénk tárul a kapcsolati minta. Függőség kapcsolat, értelem és kapcsolat összefonódását fedezhetjük fel:

  • Milyen kapcsolatom van az emberekkel, a teremtett világgal, Istennel, önmagammal?
  • Milyen a kapcsolatom mindazzal, ami körül­vesz?
  • Hálás vagyok-e azokért, amik körülvesznek, például a szék, amin ülök, hány ember dolgozott ezen a széken, hogy én itt ülhessek rajta?
  • Vagy az étel, amit nap mint nap eszek? Elgondolkodom-e azon, hogyan került az asztalomra?
  • Mielőtt használok dolgokat, előtte milyen változásokon ment keresztül? Például a víz, amit iszom…
  • És mindazokért a dolgokért, amiket nap mint nap használok, adtam-e hálát?
  • Amikkel szüntelen kapcsolatban vagyok és gyönyörködhetem bennük, gondolok-e arra, hogy mind-mind Isten kegyelmi ajándékai?
  • Gondoltam-e magamra úgy, hogy Isten kegyelmi ajándéka vagyok? Vagy folyton elégedetlen vagyok: „Uram, bocsáss meg, nem olyannak teremtettél, amilyennek elképzeltem magam!” Ezzel a gondolattal azt állítom Isten előtt, hogy nem jól alkottál engem, nekem nem tetszik ez az ajándék. Ezzel visszautasítom a kegyelmet és Isten Végtelen szeretetét magam zárom ki az életemből, az értelmemből.

(Az írás folytatása az újság 10. oldalától olvasható.)

Aczél László Zsongor: Jézus önmagát ajándékozó szeretete

Istennek az önmagát ajándékozó szeretetét a teremtésben, a megváltásban és a megszentelésben érzékelhetjük: Ő a kezdeményező a világ teremtésében, hiszen a világmindenség előbb kezdődött, mint a mi létezésünk. Megváltásunk is már kétezer éve történt. A megszentelődés, Isten szeretetének a világba való beáradása is már az első Pünkösd óta tart. Próbáljuk most imádságos csendben átélni a kezdeményező Istennek ezt a kitárulkozását, felénk fordulását, hozzánk lehajlását!

a) Isten először a teremtésben ajándékozza magát nekünk. A teremtett világ szépségei, a tavaszi zsongás különösképpen segítenek ehhez: a napsugarak áradása, az éltető eső hullása, a csillagos ég, a nagy hegyek vagy a nagy folyamok. Minden, minden Istenről beszél, Isten felénk fordulásáról, az önmagát ajándékozó szeretetéről. Mózes első könyvéből, a Genezisből tudjuk, hogy a teremtés ­hajnalán Isten Szent Lelke ott lebegett az ősvizek felett. A káoszból, a „tohuva-bohu”-ból, a nagy rendetlenségből Isten szeretete, Szent Lelke alkotta meg a kozmoszt (vö. Ter 1,1-2). Ez a görög szó a szépséget jelzi. A kozmetika szó is ugyanebből a gyökből ered.

(Az írás folytatása az újság 12. oldalától olvasható.)

Rodrigo Houdin – Aleteia Paraguay: A szeretet és a megbocsátás története

1999 márciusában Paraguayban egy kéthónapos kislányt találtak a kukában. A szomorú hír, amely akkoriban nagy szenzációt keltett a médiában, végül a szeretet és a megbocsátás történetévé vált.

Belén María del Mar Caballero, paraguayi lány életének egy fájdalmas epizódját reménnyel és önmaga legyőzésével teli történetté tudta alakítani.

Miután egy hulladéklerakóban hagyták, megtalálták, s felnőtt, úgy döntött, megkeresi vér szerinti szüleit, hogy megölelje őket és megbocsásson nekik.

Október 31-én a most 21 éves Belén María del Mar meghozta élete egyik legnehezebb döntését: találkozni akart vér szerinti családjával. Ehhez el kellett mennie Cateurába, arra a helyre, ahol a szülei éltek és ahol a szemétlerakóban otthagyták.

A lány megismerte vérszerinti szüleit és testvéreit, félretéve a múltat. Azt mondta: „Úgy éreztem, mintha megszabadultam volna egy nagyon nehéz hátizsáktól. Arra gondoltam, ki vagyok én, hogy ne bocsássak meg, mivel én is bűnös vagyok?”

(Az írás folytatása az újság 14. oldalán olvasható.)

Cseh Anikó: Milyen ingereknek adom át érzékeimet?

Lehet-e a sötétben látni? Ha érzékszerveinket odaadjuk a test kívánságainak, akkor értelmünk homályos vagy sötét lesz. Amikor fénybe kerül az ember, egyre tisztábban lát és egyre alázatosabbá válik. A fényben ismerjük meg magunkat, a fényben látjuk meg igazi önmagunkat. A fény felé kell haladnunk. Ha valami gondunk van, belülről kell megújulnunk, egyénileg.

Fontos szerepe van a lelki életben a meggyőződésből fakadó hitnek, melyet János apostol evangéliumából magunkévá tehetünk.

A szőlőtő és a szőlővessző

Én vagyok az igazi szőlőtő és az én Atyám a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen (Jn 15,1-17).

Ha ez a kapcsolat nem működik, akkor jön a kiégés és annak jelei meg is fognak mutatkozni. A gyertya elégését a láng vibrálása, rezgése jelzi. Az ember kiégésének jele is ez a nyugtalan vibrálás. Ellenszere a szüntelen ima: minden reggel, minden este. Isten nélkül „Zero” (semmi) – Istennel „Hero” (hős).

(Az írás folytatása az újság 15. oldalától olvasható.)

John Henry Newman bíboros: Támadásra indul-e ma Krisztus ellensége?

Támadásra indul-e Krisztusnak és Egyházának ellensége az Istentől való eltávolodás következtében? Nincs-e okunk félni, hogy éppen napjainkban van fokozatosan készülőben, terjedőben és előretörőben valami ilyen aposztázia?

Nem törekednek-e csaknem mindenhol a világon, különösen éppen napjainkban, szinte szakadatlanul itt és ott, ezen vagy azon a helyen jobban vagy kevésbé feltűnően… éppen a legcivilizáltabb és leghatalmasabb országokban – nem törekednek-e arra, hogy a vallást eltöröljék a kultúrából?

Nem hirdetik-e egyre jobban, hogy a nemzetnek, mint olyannak, semmi köze sincs a valláshoz, hogy az mindenkinek pusztán saját lelkiismereti ügye? Ez pedig azt jelenti, hogy hagyjuk kiveszni az igazságot a világból anélkül, hogy törekednénk megőrizni a mi időnkben és továbbadni az utánunk következőnek.

Nem törekednek-e erőteljesen és egyformán az összes országokban arra, hogy megfosszák hatalmától és kiforgassák helyzetéből Krisztus Egyházát? Nem igyekeznek-e lázasan és állandó tevékenységgel a közügyekben a vallás eltüntetésére?

(Az írás folytatása az újság 17. oldalától olvasható.)